Az elmúlt hetekben egészen nehezen álltam meg a helyemet. Kicsit sok lett a munka és alig bírom kipihenni magam 1-1 szabadnapon, hiszen akkor meg otthon kell állatozni, etetni-itatni és takarítani. Megkockáztatom, hogy nem szenteltem annyi figyelmet az állatokra mint kéne, de szerencsére őket ezt egyáltalán nem zavarta ahogyan ma elnéztem.

A rendelőben történt egy érdekes eset ami vadállatmentéssel kapcsolatos, így azt hiszem leírhatom ide is. Bár még nem dőlt el mi lesz a végkimenetel. Nem csak az eset érdekes, hanem az etikai vontkozása is. Szóval jött egy elütött nyest a nap közepén. Kutyasétáltatók találták. A nyest vemhes volt, a méhe annyira megsérült a baleset következtében, hogy elszakadt és az egyik magzat beesett a hasüregbe, elég sok vérrel együtt. Mivel a nyest állapota nehezen volt megítélhető, a műtét mellett döntöttünk, ami jó ötletnek bizonyult. Elállítottuk a belső vérzést, a nyestet egyúttal ivartalanítottuk (hiszen a méhét nem lehetett megmenteni)  A nyest úgy nagyjából jól van, de rosszul /alig használja a bal hátsó lábát. Nem tudom mennyire lehet majd repatriálni, de kérlek drukkoljatok neki. Felmerült bennem az is őrült módon, hogy helyet kaphatna a leendő állatkertben, de az állatvédők akik hozták állatkert ellenesek így ezt fel sem mertem ajánlani. A nyestet némi "dark humorral" megáldva elneveztük a Tamással "Nyesedéknek" :-) Hát nem tudom volt e értelme az egy hete tartó gyógykezelésnek, az biztos, hogy jó kis filozófiai tanulmányt lehetne abból írni mi ilyenkor a helyes cselekedet egyáltalán?

Voltunk egy hete Jocival a Soroksári botanikus kertben ami nagy hatást tett rám. Nem emlékeztem rá, hogy ilyen didaktikus módon lett volna kialakítva, hogy egy csomó magyarországi társulás megtalálható itt (a gyöngyvirágos tölgyesen át a mészkősziklagyepekig, még borókás is volt). Újra megörültem annak, hogy nem csupán egy tárriumházunk lesz, hanem egy igazi állatkertet csinálhatunk, mert így a növények (második kedvenceim) is képbe kerülhetnek. Itt jegyezném meg, hogy a két mammutfenyő bébi kb. jól van, Svansonnal akadtak némi gondok, a kis levélkéit összetapasztotta a mag belső hártyája, leszedtem, nem tudom túléli e, de nagyon izgulok miatta...

Hm... húsvét kapcsán az jutott eszembe, hogy amikor egy állatkertben járok, mindíg alaposan megfigyelem mit adnak a nyulaknak, mert azt hiszem naívan, hogy ebből majd kiderül a szakmaiság, hiszen ha jól etetik a nyulakat akkor valószínűleg követik az aktuális szakirodalmat ha nem, akkor nem. Aztán azt vettem észre, hogy még nem láttam nyulakat jól tartó állatkertet. Ez valószínűleg azért van, mert a "kiállított nyulak" sosem érik el a 10 éves kort, hanem valószínűleg előbb-utóbb valamilyen ragadozó vacsorájaként végzik. Ettől a ponttól kezdve talán felesleges is a takarmányozásukról mélyen beszélgetni.

Jocival tegnap ellátogattunk a március 25-én nyílt Törökmezői Kis-Állatparkba, ahol a nyulak szintén rosszul vannak tartva...  de hát most ez talán nem is fontos. Az állatkert egy túristaház és egy kaladpark szomszédságában van. Tegnap  úgy 4 óra tájban úgy tünt, hogy az emberek láthatóan örültek a plusz és egyben ingyenes látványosságnak.

A Kis-Állatpark egy jó név, mert valóban picike a park, az állatok fajszáma azonban egész nagy a kis területhez képest, ami nekem picit zsúfolt benyomást keltett. Gúnyosan felmerült bennem, hogy a a lámának lehet hogy nem volt meg a 250 négyzetméteres kifutó, bár én nem tudok valami jól saccolni. Nem emlékszem fajtáblákra, de ami egyből látható volt, hogy az állatkertet szeretettel építették, szépek és tiszták voltak a kifutók. Az állatok egészségesek. Az állatkert a tájba illeszkedő fa alapanyagokból és faragványokból épült. Amit még megjegyeznék, hogy nem kedvelem, ha hullámos papagáj, nimfa papagáj és még két aranyfácán egy volieben lakik, mert szerintem kicsit össze-vissza a látvány, de a madarak jól érezték magukat, így talán ez is megbocsájtható... itt elég gyorsan végeztünk. Hazafelé megálltunk a Törökmező előtti mezőn, ahol nagy mennyiségű tavaszi hérics-et találtunk...én sosem láttam még ennyit egy helyen.

Mindezek előtt még beugrottunk a FÁNK-ba is. Megnéztük a vombat lányt Violát, és az anyukáját, akinek "új zsebibabája" van, aminek többször kilógott a lába az erszényből ami hátrafelé nyílik!!! Az Ausztrál házban megnéztük a csúcs szépséges Tiliqua rugosákat és a kuszkuszokat, majd átnyargaltunk a szavanna házba, ahol csakazértis megnéztük a zsiráfokat. Fú, szóval most az egész napból tudom, hogy a vombat kéne, hogy élmény legyen (és tényleg nagyon az is volt), de nekem az a pillanat, amikor a két zsiráf tök közel állt a rácshoz és lehajolgattak, na az nagyon menő volt, mint akik egy másik világból lehajoltak volna hozzánk... azért akartam ezt kiemelni, mert a zsiráf bár általános állatkerti állat, mégis nagy hatást tudott rám gyakorolni...

Egyszer lehet írok egy egész bejegyzést arról, hogy micsoda elképesztő szerkezet egy zsíráf, addig is zsiráf veletek! :-)