Akár hányszor járok arborétumokban, azt kell tapasztaljam, hogy a fákról szinte semmi információt nem kapok. Lehet hozzá vagyok szokva a részletes állatkerti (állatokról szóló) leírásokhoz (már ahol van ilyen=éljen a szegedi Vadaspark!), de azok az ütött-kopott, néha szétmállott táblák amin talán-talán a tudományos név szerepel, hogy aki nem botanikus véletlenül se tudja miről van szó.... szóval egész egyszerűen érthetetlen. Mind marketing szempontból mind tájékoztatás, köznevelés és hasonló szempontokat figyelembe véve hogyúgymondjam nem praktikus.

A képen egy gerenuk csapat lakmározik a számomra oly nehezen csíráztatható akácia egy példányán valahol Tanzániában

Kitaláltam, hogy ezért aztán a mi pici állatkertünkben minden fának és bokornak lesz saját fajleírása, nem csak az állatoknak.

Aztán jött a következő dolog, elkezdtem nézni, vajon milyen növényeket kellene bemutatnunk, és vajon tudunk e a saját klímánkon nem csak ún. "biotop terráriumokat" de biotóp kifutókat is készíteni. Ez már jóval nehezebb feladat.

Aztán elkedztem magvakat nézni az ebay-en. Hát nagyjából bármilyen növényfaj magját árulja valaki valahol a világban. És akkor itt a kísértés, amibe végül beleesetem. Elkezdtem nézegetni a szebbnél szebb fákat képeken, kitaláltam, hogy milyen szép is lenne egy nagy eukaliptusz vagy bükkfa, esetleg egy cédrus. Aztán elkezdtem magokat rendelni, és rájöttem, hogy ez nem is olyan könnyű feladat. A mamutfenyő magok csak egy hónapig, míg a pekán dió magok már két hónapja a hűtőben telelnek Anyu nagy örömére. Az akácia magokat le kell csiszolni, esetleg kénsavval kezelni, vagy forróvízzel, hogy a kemény kéreg felpuhuljon, és végre a maghoz engedje a vizet. Szóval nem könnyű...

A másik annál szomorúbb dolog az, hogy az biztos, hogy bármilyen fáról is legyen szó, felnőni értelmes méretűre már nem fogom látni őket.

A baobab fánál (amit pár éve kaptam egyenesen Madagaszkárról)  már beletörődtem, hogy több száz év mire eléri a magasságát és még pár száz mire a törzse meghízik jellegzetes alakjára, amiért egyébként az ember elsősorban megvásárolta :-)

Szóval elkezdtem magvakat keltetni vagyis vetni, és ott tartok, hogy az Acacia tortillis után kikeltek a Greviella robusta magok, és nagy meglepetésemre képes voltam mammutfenyő magvakat is csírázásra bírni.

Az acaciával kapcsolatban megjegyezném, hogy nagyon ikonikus fa, aki egy afrikai szavannára gondol, egyből maga elé képzeli ezt az esernyőszerű fát, amelyen mindenféle növényevő, így a zsiráfok is szívesen lakmároznak. A gerenukok alsóbb ágakat, míg a dik-dik-ek egészen alul táplálkoznak az izletes levekből, amelyeket azért óriási tüskék védenek a teljes lecsupaszítástól.

Azt mondják, hogy a jó szomszédság egyik fő alapeleme az, hogy nem ültetsz mamutfenyőt, mert mindent beárnyékol, és 5 méteres körzetben csak tüskék hullanak minden felé, de én erre most még nem gondolok, hiszen magoncaim egyenlőre még a leveleiket sem mutatták meg.

Az óriás mammutfenyő (Sequoiadendron giganteum) a Föld ma élő egyik legnagyobb és egyben legősibb élőlénye. A ma ismert legnagyobb ilyen fa Shermann Tábornok Fája ( a kép ott feljebb jobbra róla készült), aki a Sequoia Nemzeti Parkban tengeti hosszú életét. Körülbelül 2500-2700 éves lehet. A maga 83,8 méteres magasságával nem a legmagasabb, nem is a legnagyobb szélességű fa, viszont össztömegét tekintve akkor is ő győz a vetélkedésben.

Hát az én kis magoncaimnak is azt kívánom nőljenek ilyen szép nagyra :-)

Mr. Tharp:

Miss Swanison:

Még azon is skat gondolkodtam, hogy egy mammutfenyőnek azthiszem illik nevet adni. Így Hale Dixon Tharp-nak nevezem el az első fácskát a másodikat pedig Chloe Ann Smith Swanson-nak. Rövidebb nevükön ők lesznek Tharp és Swanson.

Hale Dixon Tharp első telepesként érkezett a Seqoia Nemzeti Park területére az aranyláz idején 1856 környékén. Feleségét pedig Swansonnak hívták, de lehet máshogyan nevezték a sok neve közül, ezt már ellepte a történelem...

A következő fák keléséről is fogok mindenképpen hírt adni.

Addig is Zsiráf veletek

Greviella robusta magoncok:

 Acacia tortilis bébi a szemem fénye: