A probléma mintegy 14-16 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor is kialakult a Visegrádi hegység. A miocén korban Európa felszínét mocsaras, párás, meleg erdők és dúsfüvű pusztaságok borították.

Az emlősök diadala már javában zajlott; ősi elefántfélék, megannyi patás, macskafélék, és kisebb nyestszerű ragadozók lakták a tájat. Ebben az időben a vulkánok működése következtében nagy mennyiségű andezit tufa képződött Izbég területén (is). Az andezit néhol idővel feldarabolódott és lekerekedett kövek formájában a mai napig megtalálható például a mi telkünkön is. Ezek a kövek ugyan nagyon szépek: zöldes-szürke és lila színűek, bennük apró fekete csillogó kristályok (amphibolitok) láthatóak, de az elmúlt hét végére ezeket a kis kristályokat már egyáltalán nem találtuk szépnek. Sőt mi több, elkezdtük gyűlölni őket minden egyes kavicsban.

Kiderült, hogy a leendő állatkert talajának egy része agyagos a másik része köves és van pár 100 négyzetméteren sitt is. Találtunk például két nylon harisnyát, egy műanyag edényt meg egy zöld csatos retikült is :-)

A tervünk az volt, hogy mi készítjük el a kerítést. Erre azért van szükség mert kezdünk kifogyni az amúgysem bőségesen rendelkezésre álló anyagiakból.

Nagyon aranyosak voltunk, mert a terv jól átgondoltnak tűnt és ezt mi naivan el is hittük. Egy hetünk volt az oszlopok leásására 340 méter hosszan.

Hétfőn reggel 7-re vártuk Orgoványból az akácfa oszlopjainkat, amik csak 12-re érkeztek meg. Ekkor még tenniakarástól duzzadtunk, így mit sem sejtve lelkesen széthordtuk az oszlopokat és “halszálkába” rendeztük, hogy le tudjuk festeni a végüket. Ez a mutatvány sötétedésbe torkollot hiszen mégis csak ősz van és fél hétkor már kuka sötétbe kentük a bitugélt.

Kedd délelőtt még vettünk pár dolgot amit fontosnak gondoltunk és nélkülözhetetlen az oszlop lerakáshoz pl sóder cement stb. Majd kipróbáltuk újdonsült talajfúró gépünket. Ez totális csődbe torkollott. A köves talajból kb 3 cm-t sikerült kifúrni hála a vulkánoknak és az andezitnek. De mi még mindig nem keseredtünk el és mivel aznap este találkozónk volt Koszival (ő a mi megmentőnk , amúgy pedig egy profi építési vállalkozó) el is sírtuk a bánatunkat neki.

Megmentői státuszát komolyan véve el is intézte, hogy szerda délelőttre ott legyen egy markológép és egy embere aki kikanalazta az oszlopok helyét. Ez a mutatvány két napíg tartott , közben a megmaradt susnyást elkezdtük kiírtani. Még csütörtök este azért egy oszlopot behelyeztünk egy kiásott gödörbe. A terv szerint 1/3 föld került az oszlop köré aztán a beton és majd végül megint föld. Ekkor még kézzel kevertük ki a betont egy kölcsönkért talicskában. A pénteki nap történt a látványos változás amikor is az összes oszlopot behelyeztük a kiásott gödrökbe . Egy kapa és egy ásó társaságában a fáradságtól szédűlten sötétedésig lapátoltuk az addigra szépen összetömörödött agyagos talajt az öklömnyi kövekkel.

Azt ne felejtsük, hogy a talajfúró egy 20 centi széles 50 centi mély lyukat csinált volna viszont a markológép 40 cm széles kanállal dolgozott és 90%ban két kanálnyi földet markolt ki egy oszlopnak a sziklás talaj miatt szóval volt bőven mit visszalapátolni. Szombaton és vasárnap betont öntöttünk a lyukakba 2/3 mélységbe, a tetejére, pedig újabb földréteg került vissza terveik szerint. De mi már a betonozástól is behaltunk. A 70 kilós betonnal megrakott talicskát néhol alig bírtuk eltolni a következő oszlopig a göröngyös talaj miatt. Végül totál kipurcadtunk, és már csak arra bírtunk figyelni, hogy ne lépjünk egymás belére.

A leglélekpróbálóbb az utolsó 1/3 visszatemetés volt, amiről azt gondoltuk vasárnapi szórakozás lesz a betonozás után. Jómagam néha a földön négykézláb túrtam mini bulldózerként földet, abszolút hatékonytalanul, de felállni már nem bírtam. Így úgy döntöttünk, hogy hétfőn szünetet tartunk, pedig még 38 oszlop hátra volt a 80-ból. Végül a projectet biztos, és vélhetően az életemet is Joci mentette meg, amikor is kedden míg én bitugél foltokkal tarkítva ugyan, de újra dolgoztam, Joci beásta a maradék oszlopokat <3 És ilyen szép lett minden:

Ásás közben sikerült több környékbelivel beszédbe elegyednünk, akik mind egytől-egyig barátságosan, érdeklődve fogadták az épülő kisállatkert hírét.

A következő lépés a háló kifeszítése és két kert építése lesz.

Addig is zsiráf veletek!