A gyerekkori álmokkal általában az a baj, hogy gyermekként nem is igazán fogjuk fel miről álmodozunk.

Néha túl egyszerű a vágy, így van ez azokkal akik kiskorukban kalauzok akarnak lenni, mert kilyukaszthatják a jegyeket vagy a kukás autón akarnak utazni. Az ilyen álmok idővel gyakran elvesznek. És új, realisztikusabb álmok szövődnek.

Aztán vannak az álmoknak azon típusai, amik túl bonyolultak. “körbe utazom a világot” “híres énekes leszek” “Afrikába fogok törzseket tanulmányozni” “benne leszek a Deltában” “állatkertem lesz”. Ezek aztán jórészt szintúgy nem teljesülnek be. Egyszerűen azért, mert tudjuk, hogy nehéz, nem merjük megvalósítani, hiszen bátorság azért kell hozzá, mert “mi lesz ha elbukunk” kell ahhoz kurázsi, hogy az ember el merjen bukni, majd újra felállni, másképp próbálni és újra felállni, csökönyös szamár módjára kitartani a céljai mellett... és mindent annak szentelni. Hiszen ebben benne van az áldozat is. A lemondás. Először csak apró dolgokról mondasz le, és így vesznek el végül sorban a kevésbé fontos dolgok. Aztán jönnek az emberek, akik kételkednek, gúnyolódnak, elbizonytalanítanak...egyikre sem odafigyelni nehéz, szinte lehetetlen.

Így történik aztán az, hogy páran lemondanak a gyerekkori álmaikról, és nem valósítják meg azokat. Egyébként az álmokat kergetni sosem késő, erre a legjobb példa Harald Sanders, aki gyakorlatilag csak életének utolsó 10-15 évében élt igazán: ekkor elvált, újranősült és megnyitotta az első KFC-t

Én az a típus vagyok aki a gyerekkori álmok terén telhetetlen. Nem csak, hogy minden vágyam az volt, hogy állatorvos legyek, hanem az is, hogy állatkertünk legyen. És most, hogy elértem az elsőt, már neki is álltam a másodikon munkálkodni. De hogyan is történt ez?

Már a gimnázium végén voltak otthon háziállataim, eleinte még belefért 1-1 gekkó, vitorláshal, de a számuk egyre csak nőtt. És az, ahogyan ezeknek az állatoknak megfelelő élőhelyet tudtam biztosítani, megfigyelhettem őket, rájöttem mit szeretnek, irtózatosan izgalmas volt. Egyik pillanatban gondolatban Görögországban jártam és szárazföldi teknősöket néztem. Másik pillanatban Madagaszkáron találtam magam a színpompás nappali gekkókkal és így tovább...

Szóval a gyűjteményem gyarapodott. Megszerveztem az első professzionális hüllő börzét Magyarországon. A rendezvény olyan sikeres lett, hogy ezután 10 évig évente háromszor tartottuk meg 3500 négyzetméteren a SYMÁba. Általában több mint kétezren jöttek el megnézni egy nap alatt azt amit én megálmodtam és megcsináltam, ez nagyon lelkesítő érzés volt. Sajnos a börze egyre inkább az anyagiakról szólt a kiállítók számára és kevésbé az állatok szeretetéről vagy ismeretterjesztésről. Így ennek szervezését abbahagytam.

Közben megismertem Jocit, akiben társra és, tehetséges állattartóra leltem, és elhatároztuk, hogy Szentendrén állatkertet nyitunk. De a családom Jocival együtt azt kérte tőlem, legyek türelemmel. És első körben kicsiben gondolkodjak. Ekkor csináltuk a 3 hónapos hüllő és hal kiállításunkat a Gőzhajó utcában Szentendrén. Nagyon sokan érdeklődtek, és még többen jöttek. Ez számomra kijelölte az utat.

Nem sajnáltam az időt, mert lassú víz partot mos. És nekem ez a hozzáállás korábban is bevált. Nem kapkodtam, utána érdeklődtem mindennek. 2014 óta csak ezzel foglalkozom a szabadidőm felében. A másik fele természetesen az állatoké.

A tervem az volt, hogy az egyre bővülő hüllőkből álló gyűjteményünket megmutathassuk az embereknek. Szerettem volna szép nagy terráriumokban tartani állatainkat, és azt, hogy az emberek csak egy kicsit közelebb kerüljenek általam a természethez, mert borzasztóan eltávolodtak tőle. Külön bejegyzést érne meg az, hogy még az otthon kutyát-cicát tartók sincsenek sokszor tisztában állataik alapvető szükségleteivel. Sosem titkoltam, hogy az állatkert családi vállalkozás. Joci és én fogunk benne dolgozni, és ha sok lesz a látogatónk, akkor talán bővülhet is a kert. A beruházást nagyrészt önerőből, fokozatosan termeljük ki, hiszen mindkettőnknek rendes munkája van. A kisállatkert létesítése álom projekt, nem a megélhetésről szól.

Idővel azt vettem észre hogy, hiába jártam egy éven keresztül utána a dolgoknak. Minden ügymenethez tartoztak rejtett információk, amiket valami miatt lehetetlenség előre kipuhatolni. Tehát jó, hogy a saját kutyám ivartalanítását komplikáció mentesen megoldottam, hiszen állatorvosként én ahhoz értek, képes voltam állatvásárt is szervezni, vagy állatorvosi rendelőt engedélyeztetni, hiszen ezek is az én asztalomhoz tartoznak. De a vízügyi engedély beszerzése, vagy az építési engedély megkapása már olyan részei az életnek amiknek csinját binját nem tudhatom előre, és akkor ezek az ügyek még az egyszerűbbekhez tartoznak. Állandóan az jut eszembe, hogy kéne egy második állatkertet építeni, mert addigra már minden ügymenetet megismerek, és értek :-) Hiába gondoltam, hogy már 2017 telén nyithatunk, most azt látom, hogy 2018 -i nyitás is év végére tolódott. A bürokrácia szövevényes útján bolyongok, de nem adom fel, harcolok. Viszont a harc időbe telik.

Hogyan is nézett ki eddig, és mik a tervek a jövőre? Ha még velem vagy akkor itt leírom a terveket:

2014 egész éve a terület keresésére ment el. Szerencsére kiderült hogy, éppen aktuálisan Szentendre területrendezése is ebben az időben kezdődött, ami könnyítette a dolgunkat. Kiderült, hogy akárhol is találunk telket, ott a területet különleges, “Állat -és növénykerti” övezetté kell minősíttetni

2015-ben találtunk rá a Tegez utca alsó szakaszán lévő belterületi ingatlanokra, amelyeknek területi besorolása nem volt. Ezen ingatlanok közül egy eladó volt, és azt a telket meg is vásároltuk. Ha mi nem intézkedtünk volna az ingatlanok az 'illeszkedés elvét" (ez egy szakszó) követve mezőgazdasági ingatlan besorolást kaptak volna a területrendezéskor. A telket azért választottuk mert az adott terület 2012 óta hozott rendelet alapján sosem lehet lakóövezet, így nem sértjük mások jogait. És még terjeszkedésre is lehetőség van.

2016 áprilisára készült el a Területi Tanulmányterv. Ezt követte 2016-ban az a terv ami ahhoz kellett, hogy a SZÉSZ-be be tudjon olvadni a tanulmány. Természetesen itt nem volt elég kifizetni a terveket, hanem az Önkormányzat testülete minden alkalommal szavazással kellet, hogy elfogadja ezeket a terveket.

Még ebben az évben kerestem meg a DMRV-t hogy a telekre vizet vezethessünk, ugyanis sokkal messzebb, mintegy 600 méterre van a víz, ez a vízhálózat bővítését igényli. A vízügyi engedélyt 2018-ban kaptam meg, az ígért 8 hónap helyett másfél év alatt... :-I

2017-ben kötöttünk az Önkormányzattal egy szerződést, amelyben az állatkert megvalósítását vállaltuk, és azt, hogy az általunk megvásárolt, átminősített telek melletti másik két önkormányzati telket bérelni fogjuk.

Balga módon csak ebben az évben kerestem fel az ELMŰ-t az áramhálózat bővítése céljából. Az engedélyek lassan el fognak készülni, de az előre igért könnyített igénybejelentés helyett ami 3 hét, már több mint fél éve várunk =(

2018-ban az Önkormányzattal kötött bérleti szerződésünk alapján az Önkormányzati és a saját telkünket is kitisztítottuk a területen lévő akácostól. Erre több okból volt szükség. Első sorban az akácos nem egy hazai növénytársulás és mint ilyen nagy fokú terjedésével súlyosan veszélyezteti a Kárpát-medence endemikus növényeit. Valamint allelopátiás hatással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy olyan anyagokat termel, ami más növényekre nézve toxikus. Így lehet az, hogy az akácosban nem igazán nőnek más növények. Szúrós töviseivel és vékony ágaival nagyon kevés állatnak ad otthont az akácos. Számunkra nagyon fontos megőrizni Magyarország eltűnőben lévő ősi növénytársulásait ezért vettük fel a kapcsolatot az itthoni botanikus kertekkel és kértünk magokat különleges és védett növényektől, hogy létrehozzunk pl: dolomitsziklagyepet, gyöngyvirágos-tölgyest az állatkert területén. Egyébként a védett növények tartására vonatkozó engedélyt külön ügymenetként 4 hónap alatt kaptuk meg.

Másik okunk az akácos megszüntetésére, hogy nem illik a koncepcióba: hiszen nem vadasparkot, hanem állatkertet tervezünk építeni. A kettő között az a különbség, hogy a vadasparkban egy egy bozótos vagy erdőrészlet lekerítésével már meg is alkottuk a hazai állatfajainknak (őz, szarvas, sakál stb) a megfelelő kifutót. Ugyanakkor a nem hazai klímán élő fajoknak, amelyeket mi tervezünk tartani, más kifutókra más növényzetre és épületekre (istállókra) van szüksége amit nem lehet egy akácosba beleépíteni.

Muszáj megjegyezni azt is, hogy belterületi ingatlanokról van szó. A valóság az, hogy el sem szabadott volna érni a bokrosodás ezen fokát amivel mi találkoztunk. Ezért az Önkormányzat szerződésben lefektetett kérése volt a tisztítás.

Így végül valóban nagyobb mennyiségű fiatal akácfát vágtunk ki és szállíttatunk el. De ezek a fák természetvédelmi veszélyt jelentettek a későbbi növénytársulásokra erős kompeticíós képességük révén. A megmaradó fákat irtás előtt egyenként válogattuk ki Jocival. Ezek egy része vad gyümölcsfa, egy bibés galagonya és van egy ostorménfánk is.

Szintén az Önkormányzat kérése volt a telkek előtt helyezkedő vízelvezető árok rendebe rakása, ami az Önkormányzattal közös munka során egy hónapja fejeződött végül be.

Nemrégiben ment át az építészeti tervtanácson a hüllőház terve. Ami a kiállításunk (számomra) legfontosabb épülete lesz. Az épületben kialakításra kerülnek a látogatók által használt mosdók, karantén takarmány előkészítő szolgálati lakás és a hüllőbemutató terem.

A tervek tartalmazzák a leendő kert kialakítását a kifutók elrendezését és egy vadmentőközpont létesítését is. Ennek kicsit hangzatos a neve, de valójában egy 50 nm-es épületről van csak szó :-)

A tervek, lassan elkészülnek teljesen és beadásra kerülnek. Az építési engedély megszerzése közben egyeztetünk kivitelezőnkkel is, aki még pár határidő megszületésére, vár, hogy meg tudja nekünk mondani mikor kezdődhetnek a hüllőház építési munkálatai.

Idén adtam be az állatkert saját működéséhez szükséges dokumentációt a Zöldhatóságnak. Korábban erre még nem volt lehetőség.

Mivel sok engedély, illeték és stb kiadás van, így úgy döntöttünk, hogy a kerítést Jocival közösen építjük meg. Ez lassan el is készül. Erről korábban olvashattatok. Kezdeti nehézségeinket szerintem gyorsan, ügyesen leküzdöttük.

Az akácok allelopátiás hatásának köszönhetően kevés lágyszárú, így a parlagfű sem lelt még nálunk otthonra, ennek ellenére a fűfélék kezdenek visszatalálni a telekre, így lassan megérett az idő, az első kaszálásra is.

A bejáráshoz szükséges, hogy átereszt építsünk a vízmosás felett, ez tulajdonképpen egy kis híd, amin keresztül érkeznek majd az autók és az emberek is a kertbe. Ez jövő héten kerül megépítésre. Természetesen az ehhez szükséges engedélyeket is megkértük időben.

Saját tempónkban szépen sorra teljesítve a feladatokat, haladunk. Néha a tempó számunkra sem kielégítő, de mivel minden jogszabálynak és előírásnak szigorúan meg akarunk felelni a kezdetektől, így sokszor lassabban halad az ügy mint szeretnénk.

Alább feltöltök pár képet a tervekről. Ez még nem a végleges, de némi információval szolgál majd.

Köszi, hogy velünk vagytok és támogattok, lelkesítetek bennünket!

Zsiráf veletek