Sziasztok!

Mégis hogyan lehet emészthetővé tenni számotokra is azt ami velünk mostanában történik? Ugyanis sehogy sem jó! Ha elkezdem részletesen leírni az aktuális földmunkákat, akácfaoszlop hántolást, vagy éppen a betonozást a végén leiratkozik az a kevés olvasóm is akik még vagytok nekem! Ha nem írok semmit, akkor meg azért iratkoztok le, mert nem történik semmi. Márpedig ezt nem engedhetem! Így a következő furmányos megoldást eszeltem ki: képekben mesélek arról, hogy is állunk. Egyben értékes építési tanácsokat és praktikákat is megtudhattok, avagy láthatjátok egy nő szemén keresztül az építkezést, és levonhatjátok a jogos következtetést, miszerint nem túl sokat fogtam fel belőle.... de amit igen, azt ide leírom. (Egyéb kérdésetek lenne azt Jocinak kell feltenni)

 

Idén az első lépés a leendő kert körbe nádazása volt. Ez nem azért történt mert szégyellősek vagyunk, vagy antiszociálisak, hanem a fő ok szigorúan szakmai. Az állatok ijedősek, és ezért nem jó, ha látják mi történik mondjuk a Tegez utcában. A cirka 300 méternyi nádat Joci (mint sok minden mást is) egyedül szerelte fel a kerítésre. Amit aztán a 90-100 km/órás sebességgel tomboló tavaszi viharok megtépáztak, de ő ezt is kijavította, így most megbízhatóan áll a kerítésünk. Hurrikán reméljük azért nem jön majd.

 

Elkezdtük építeni az új kifutókat is. Ehhez az akácfákat meg kell hámozni (szakszóval hántolni) és lekenni a földbe kerülő végüket bitumenes anyaggal (így lassabban rohad szét).

 

Az oszlopoknak ki kellett fúrni a lyukakat. Korábban ástunk, most furattunk, így csak gyorsabb. A talajviszonyok nem változtak az elmúlt évben, így volt, hogy a fúrófejet kiemelve gőzölgött vagy füstölt a fej, attól függően, hogy fával vagy nagyobb sziklával találkozott a mélyben.

 

• 
• 
• 
• 

Ezek után bebetonoztuk az oszlopokat a kifutóknak megfelelően. És kerítés is került rá. Itt különféle állatoknak való kifutókat láthattok.

 

 

 

• 
• 

Mi sem példázza jobban a hozzá-nem-értésemet, mint amikor én már naivan azt hittem lassan nyithatunk is. És akkor Joci kegyetlenül szembesített a ténnyel, hogy oké: a kert egyik sarkában van víz és áram, na de mi van 150 méterrel odébb? ott nincsen áram. Márpedig oda is kell, így hosszába fel kellett ásni a telkeket és lefektetni jó sok kábelt (internet, riasztó, áram, vízcső stb)

 

Sajnos a lopások miatt muszáj volt beruháznunk olyan térfigyelő speckó eszközökre, amik befigyelik a terület nagy részét, hővel és infrával is érzékelnek, és élő adást küldnek a számunkra “behatoláskor”. Szóval most már ne menjetek lopni, mert velünk gyűlik meg a bajotok :-D

 

 

A mentést sem hagytuk abba, ő itt egy cica szájából mentett zöld gyík. Nemrég írtak oldalunkra segítséget kérve, Szegény gyík megmenekült ugyan de szeme világa bánja a cicás randevút, így nem lesz repatriálható. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra milyen jó lenne, ha mindenki zárva tartaná a cicáit. Maradna az élővilágunkból valami :-) Ez sem elhanyagolható szempont ugye?

 

Megérkeztek a madárodúk is. Elképzelhetőnek tartom, hogy az idei költési szezont lekéstük, de sosem lehet tudni, így azért kihelyezzük mielőbb őket.

 

Megérkeztek a virágmagok is. Itt elidőznék pár mondatot. A világon mindenütt, így Magyarországon is vannak invaziv növényfajok. Ezeknek a terjedését akadályozni illik. És az az igazi természet és környezetbarát, aki a kertjébe nem egzotikus fajokat, hanem hazai őshonos növényfajokat ültet. Persze ezek a növények nem mindig olyan látványosak mint az egzotikusabb társaik, de hát ízlések és pofonok. Szerintem van pár nagyon szép (nem védett) hazai vadvirág, amit szívesen látnék az állatkertben, így rendeltem magokat. El is ültettem egy adagot. Alig várom, hogy kibújjanak! A képen egy tüdőfű látható, amiből elég sok virágzik most a kertben

 

Újabb képekkel pár hét múlva jövök.

 

Addig is zsiráf veletek!