Kevés bejegyzést írtam eddig, és még azok is mind egytől egyig megváltoztak. Most éppen úgy állunk, hogy ami eddig felmerült abból kevés fog megvalósulni. Gyorsan is pontokba szedem, hogy a többezer rajongóm ne veszítse el a fonalat:

1- Nem lesz kiállítás, mert azok csak pár naposak, hetesek, esetleg időszakosak lehetnek, de éveken át nem lehet kiállítást üzemeltetni ( jogszabályok miatt). Tehát állatkert vagy semmi. Itt megjegyezném , hogy a "semmi" az egy normális mi szemszögünkből abszolút szürke élet. Miért? Most a szüleimmel lakunk, ez hosszútávon nem tartható állapot. Mindenki szereti a másikat, de mégsem normális dolog. Például én nemszeretnék itt gyereket nevelni anyámmal! Hajam égnek állna tőle, mert nem mindent úgy képzelek el, ahogyan ő csinálta... na de ebbe nem megyek bele, akiérti érti, és szerintem mindenki érti. Itt még annyit megjegyeznék, hogy anyu és apu baromi sokat segít az állatok ellátása terén és imádom őket... nagyon jó, és szoros a kapcsolatunk. Ezért is mehet ez az "együtt élés" így.

2- A Tegez utcában lesz az állatkert (ha lesz). Mikor derül ki? Nem tudom. Az önkormányzat teljes szerkezeti tervébe fogják beleilleszteni a mi kis Területi Fejlesztési Tervünket. Tehát ez nem külön ügyként fog végigfutni, gyorsított eljárás keretein belül, hanem egy csokorba szedve minden mással. Ez annyiból jó, hogy van időnk pénzt gyűjteni. A türelmetlenségem felkorbácsolása szempontjából meg rossz, hiszen oly sok ideje várjuk már, hogy legyen akármi.

3- A Tegez utcában lévő telkek Mag Andrásé melletti telkek mind önkormányzati tulajdonban vannak, Ez jó, vagy rossz? nagyon sokba kerülnek majd? Meglehet egyáltalán venni őket? Meg TUDJUK majd venni őket? Erre még nemkaptunk választ.

4- Ja merthogy kaptunk egy levelet a Polgármester Úrtól, hogy az ötlet jó, de beillesztik a szerkezeti tervbe és az egészet együtt szavazzák meg majd valamikor...

Fú... kicsit unalmasak a bejegyzéseim, de ez van. Mostanában nagyon sokat dolgoztam, volt egy pár nap szabadásgom, sok-sok helyettesítés és a Nyúltartók iskolája konferencia megszervezése után... Volt egy időszak hogy élveztem h éppen szakítgatom a gyümölcsöket a fáról a tudás gyümölcsét, és élveztem minden túlóra minden percét. Mostviszont a kis szabadásg után kedvem nincs visszamenni dolgozni... és még maradnék... =(

Lehet nem kellene este bejegyzéseket írnom, mert ilyenkor mindíg fáradt vagyok, amitől unott és pesszimista lesz az iromány...De most előszőr azt érzem, hogy mire kapunk bármiféle engedélyt elegünk lesz az egész állatkertből. Csomószór veszekedtünk miatta a Jocival....ez biztos a férfi-nő közötti különbségen alapszik... de már úgy útálom az egészet hogy állunk egyhelyben (neem nem az állatkertet csak a semmittevést). És a legeslegjobban azt útálom, hogy még mindíg azt sem tudjuk, hogy lesz e ebből az egészből BÁRMI? Vagy itt írom a blogomat rommá olvasom az agyamat mindenféle izgalmas bemutatható állat tartásáról ami sosem lesz állatkert híjján? annyira sok kérdés van és a válaszok még váratnak magukra. Próbálok türelmes lenni, de nehéz elmagyarázni azt, hogy egy erőszakos, hiperaktív tenniakaró ember mint én egy ilyen csapdaszerű helyzetben legszívesebben üvöltene.... mint egy oroszlán