Egy bonyolult procedura során odáig jutottunk, hogy a Pécsi állatkertben született sarkantyús teknősökhöz jutottunk hozzá. Ennek ürügyén elutaztunk Pécsre, amely 5. legnagyobb városunk; nevének eredetén ne is gondolkozzatok, mert a wikipédia sem tudja. Hát izgatottan vártam a találkozást az újjá épített állatkerttel, mert sosem jártam még ott. Ugye idén máris nem kívánt figyelem központjába került az állatkert, a vezetőség, no meg a meglépett farkas, aki végül pórul járt. 

Szóval délelőtt érkeztünk, és késő délután mentünk haza. A akvárium és terrárium házi gondozók István és Antal megmutattak mindent nekünk, amiért igencsak hálásak voltunk. Annyira kedvesek voltak velünk, hogy az egyébként baromi kritikus vénám  teljesen megenyhült :-) Sok tapasztalatra tettünk szert. (ezúton is köszi)

Az állatkert nem nagy, viszont ahhoz képest, hogy 4 hektáron terül el, sok a látnivaló (szerintem). A legtöbb kritika az épületek miatt éri az új állatkertet, nagyon szép, de sokszor nem értjük mi miért került ide vagy oda. Miért így vagy úgy. Miért ilyen nagy, vagy éppen kicsi? Erről egy Durrell idézet jut eszembe de nem szó szerint tudom idézni, valahogy így szól: Az állatkert legkártékonyabb élőlénye az építész, sohasem szabad megengedni, hogy egy építész szabadon garázdálkodjon. Azt hiszem ennek ellenére az ott dolgozók amit tudnak megtesznek, hogy ellensúlyozzák a problémákat amik kialakultak. 

Rátérve arra a részre ami nekem meglepetést okozott. A terrárium részleg olyan mint a zágrábi állatkert hüllős bemutatója és a varázshegy összegyúrva. A hátterek egészen rondák néhol, de egyáltalán nem érdekelt. Az állatokat néztem, nem zavart. A berlini Tierparkban lévő hátterek felső peremén ücsörgő gyíkok esetén zavart a ronda, rosszul kialakított háttér, itt nem. Ebből nekem az a tanulság, hogy a háttér nem olyan lényeges, mint én hittem. Ettől persze egyből megnyugodtam, mert hónapok óta azon szorongok, hogy hogyan fogjuk megcsinálni a 10 leendő terráriumunk hátterét. Így elkerülhetem a gyomorfekélyt, aminek kialakulásához egész közel kerültem a fránya hátterek miatt...

Aljzatnak mulcsot és fatörmeléket használnak, szerintem ez nem minden állatnál jó, mert nem tartja a nedvességet, az esetleges tojásrakást sem tudják az állatok jól megoldani az omlós talajba. De az ötlet a fatörmelékkel tetszett, esőerdeis terráriumban jól fellehetne használni. Ugyan ez a törmelék volt a csimpánzoknál amit még nézni is jó volt. A pozsonyi állatkertben épült zsír új csimpánzos kifutóban ugyanis nincs alzat csak  a betonon ülnek az állatok és a vizeletet meg a bélsarat leslagozzák, amitől eléggé ridegnek hat a lakásuk az egyik legközelebbi rokonunknak:-) itt Liza és a pasija (ők a csimpánzok) kényelmesebbnek látszó helyet kaptak, bár ha valamihez nem értek azok a csimpánzok :-) mégis jó volt nézni. Visszatérve a terráriumokra a növények is szépek a berendezés legtöbb helyen jó. A faj kínálat nem ejtett zavarba de ez már csak így van nálam :-)

Ami még idegesített, de nem tudom mit lehetne tenni vele az a krokodil ház volt. Minket érdekelnek a krokik, olyan 8 percet töltöttünk bent, egy másik pár kemény 35 másodpercet volt bent a házban. Unalmas volt, és nem tudom hogyan lehetne látogatói szempontból feldobni ezt az épületet. És az összes ehhez hasonlót...az összes krokodilház unalmas... Berlinben mondjuk volt hozzá teknős meg halak meg madarak, talán ettől jobb, vagy a krokikról kéne valami szemléltető ...nem tudom...

Na ami még megdobogtatta a szívemet két sorban: a kis böli... nagyon aranyos, a vara
cskos disznók, a pecari csapat és a földi mókusok.

Na aztán elmentünk Bőszénfára a szarvas simogatóba. Azt reméltem, hogy mivel mi is szarvas simogatót

tervezünk építeni, így némi tapasztalattal érkezünk haza de nem tudtunk. A helynek az volt a legnagyobb hibája, hogy nem figyeltek a látogatókra, pedig szarvas volt bőven és hely is. Szívesen körbejártam volna azt a baromi nagy kifutót, vagy egy sávon belementem volna... néztem volna 1-nél több muflont, és 3-nál több dámszarvast. Volt egyébként nimfa-gerle-galamb-fácán vegyes röpdéjük, amitől égnek állt a hajam. Volt nyúl amiből sosem elég és pár tengerész meg emu is sőt pár láma is lakott ott. Elég gyorsan végeztünk.

Már kezdtem elkeseredni, hogy a hétfői nap ennyire nem sikerült, amikor hazafelé úton megpillantottuk a Deseda tó melletti Arborétumot. Na ott megálltunk, és nagyon jól éreztem magamat. Láttunk olyan fafajokat amiket én még sosem láttam, és magamat nem hazuttoltam meg, így gyűjtöttünk pár magot is :-)

Hát szerdán, lesz egy hüllős börze Barcelonában, és úgy alakult, hogy elmehetek a barátaimmal oda. Ennek nagyon örülök, mert kétségbeestem attól, amilyen sebességgel megérkezett a tél. Nagyon rosszul bírom az évnek ezt a szürke nyálkás hideg időszakát, így csalok egy picit :-) Szeptemberben pedig voltunk Koppenhágában a Flórával erről majd szintén legközelebb mesélek.

addig is Zsiráf veletek!