Arra gondoltam, hogy leírom az újabb fejleményeket, persze leginkább azt, hogyan szuperálnak az állataink. Aztán rájöttem, hogy ha valaki beleolvas ebbe a blogba talán felteszi a kérdést: "Te jó ég ! Ennek a nőnek tényleg az a legnagyobb problémája pl, hogy mit eszik  a teknőse?" A válasz az, hogy nyílván nem, nekünk is van egy csomó bajunk az élettel :-) Csak közben van egy nagy szerencsénk: méghozzá az, hogy vannak állataink.

Aki állatot tart tudja, hogy felelősséget vállalni valaki iránt fontos dolog. Nem mindíg sikerül jól teljesíteni, de aki igazán érzi a felelősség súlyát az folyamatosan aggódik. Főleg akkor, ha az a bizonyos állat egy "vadállat". Most milyen az étvágya, amit kitaláltam takarmányozást vajon megfelelő -e a számára? Használja -e a legújabb környezetgazdagítási ötletemet. Akar -e szaporodni? Nem tud szaporodni? Szomorú? Boldog? Kiegyensúlyozott? A jó az egészben akkor jön el amikor az a bizonyos vadállat boldog, szaporodik kiegyensúlyozott, szépet kakil és még az általam kitalált környezetgazdagítási módszert is kipróbálja alkalom adtán.

Szóval sok-sok odafigyelés, némi munka meghozza a gyümölcsét és egy duzzadó mellkasú gazdit eredményez (most ez vagyok én). Így történt velünk és a tanrekekkel is. Akik éjszakai állatok révén éjjel órákat barangolnának friss táplálék után kutatva orrukkal az avarban. Ezt, bármilyen nagy is a terráriumunk, nálunk nem tudják megtenni, így állandó kilóméter hiányukat alig bírják magukban tartani. Kapartak a terrárium szélén, ki akartak jönni. Ekkor jött az óriás kerék ötlete, amit Apu és a legjobb barátja Laci közösen elkészítettek. A tanrekek már első nap betalálták a kereket és azóta is felváltva minden este cammognak a kerékben. Az egyik fanatikus kerék-járó ma napközben is kijött kicsit kerekezni, ekkor kaptam lencsevégre.

Még az előző blogban említett oposszum-don-huan-t is nyakon csíptem, és bemutattam népes háremének. Ezekből a találkozásokból már megszülettek az első kis opik...Az első hó és fagy megjelenésével már nem tudtunk több gyermekláncfüvet gyűjteni, így elkezdtem ruccolát kínálgatni a tüskésfarkú gyíkoknak, akik olyan megvetéssel szemlélték a ruccolát hogy teljesen elszégyeltem magam, Három nap elutasítás után végül az egyik hajlandó volt megkóstolni így mostmár értük sem kell többet aggódni.

Az állatkert ügyével kapcsolatban sokat gondolkoztam, hogy mit írjak le mert száraz, unalmas de cseében még bonyolult is. Haladnak a dolgok, de sajnos lassan. Ami jó hír, hogy a területi tanulmányiterv készítése ezennel folyamatban. Kérdezhetitek az meg mi? Hát röviden egy olyan terv amit létre kell hozni ahoz, hogy megvalósulhasson az a "különleges övezet" amiről állandóan szó van (aki nem figyel eléggé annak segítségül leírom, hogy az állatkert létrehozásához az adott területet ún különleges övezetté kell nyilváníttatni, és csak ezután lehet megkezdeni a többi papírmunkát ami borzalmasan sok). Tanulmányi tervet egy Ildikó nevű hölgy készíti, akit nagyon kedvelek, hála neki előreláthatólag még mindíg tartható a 2017 első felében való megnyitás...

 Zsiráf veletek ;-)